Egyetértünk az otthonmaradás alapelvével, és aki teheti, valóban nem mozdul ki

[:hu][:hu]Budapest, 2020. március 26. – A tavalyi év végén a kínai Wuhan városában kitört járvány során egy új koronavírust azonosítottak. Az új vírus által okozott betegség neve COVID-19, mely megbetegedés leggyakrabban enyhe tünetekkel jár (láz, köhögés, izomfájdalom), ritkább esetben viszont súlyos egészségügyi problémákat is okozhat (tüdőgyulladás, légzési elégtelenség vagy akár vérmérgezés).

Néhány héttel ezelőtt még távolinak tűnt, de sajnos a járvány március elején hazánkat is elérte. A kormány veszélyhelyzetet hirdetett ki, az iskolák bezártak. Most, hogy közel három hete meghatározza az életünket, vajon már tartunk tőle annyira, hogy betartsuk a terjedését megakadályozó óvintézkedéseket? Utánajártunk, hogy kik azok, akik valóban otthon maradnak.

Ezen kérdéseket járta körbe a KutatóCentrum Online Piackutató Kft. a március 17-23 között készült országos reprezentatív kutatásában.

A lakosság közel háromnegyede el tudja képzelni, hogy érinti majd a koronavírus-járvány, ők egyformán tartanak az egészségügyi és a pénzügyi következményeitől

A jelenlegi mérés szerint a 18-64 éves felnőtt lakosság 73%-a tartja elképzelhetőnek, hogy érinteni fogja őt vagy a vele egy háztartásban élőt a koronavírus-járvány, míg februárban még csak 14% volt ez az arány. Ezen válaszadók az érintettséget főként egészségügyi (74%) és anyagi értelemben (74%) gondolják esélyesnek, de negyedük a munkahelyük elvesztésétől is tart (24%).

A felnőtt lakosság háromnegyede gondolja komoly veszélynek a koronavírus fertőzést. Ez a vélekedés lényegében nem változott, viszont a vírussal kapcsolatos ismereteink bővülésével párhuzamosan a gyógyulási esélyeket jobbnak látjuk, mint korábban (most 5%, korábban 13% vélte halálos veszélynek).

A márciusi adatok azt mutatják, hogy már a lakosság negyede (26%) biztosan igényt tartana a védőoltásra ha lenne, de további 41 százalék is valószínűleg élne a lehetőséggel. Februárban mindössze a megkérdezettek 12 százaléka nyilatkozott úgy, hogy biztosan kérné azt, ha lenne rá lehetőség.

Egyöntetű a lakosság véleménye azzal kapcsolatban, hogy lehetőség szerint otthon kell maradni a járvány lassítása érdekében, saját bevallásuk szerint 10-ből 4-en ezt teljesen be is tartják.

A válaszadók közül lényegében mindenki (99%) hallott arról, hogy a koronavírus-járvány terjedése úgy fékezhető meg, ha otthon maradunk és csak szükség esetén (pl. élelmiszer vásárlásakor) mozdulunk ki, ezzel az óvintézkedéssel pedig a lakosság (95%) egyet is ért. Tíz magyarból négy ezt teljes mértékben betartja (39%), de a többiek is igyekeznek a saját bevallásuk szerint ezt nagyjából (44%) vagy részben (10%) betartani. Csupán 7 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem tartja be az önkéntes karantént.

Az egyes foglalkoztatottsági csoportok nagyban különböznek abban, hogy mennyire tudják betartani a „maradj otthon” felhívást. Az inaktív lakosság (tanulók, nyugdíjasok, stb.) fele (49%) teljes mértékben tudja tartani magát ehhez a fontos társadalmi követelményhez. A felnőtt lakosság 60%-át kitevő gazdaságilag aktív társadalmi réteg kevésbé tudja betartani a teljes otthon maradást. Ez az arány az aktív szellemi dolgozóknál (40%), az aktív fizikai dolgozóknál pedig jóval alacsonyabb (29%).

Az otthoni munkavégzés nagyban hozzájárul az óvintézkedések betartásához, de valójában keveseknek adatik meg a lehetősége.

A felnőtt lakosság 60%-át kitevő gazdaságilag aktív társadalmi réteg egynegyedének (25%) van lehetősége arra, hogy otthonról dolgozzon. Mivel a fizikai dolgozók körében lényegében nincs lehetőség az otthoni munkavégzési módra, ezért az összes gazdaságilag aktív munkavégző mindössze 16%-a – ők lényegében mind szellemi foglalkozásúak – válaszolt úgy, hogy ellátta munkahelyi feladatait ez idő alatt az otthonából a koronavírus miatt.

Azok között, akik élhetnek ezzel a lehetőséggel 10-ből 6-an legalább hetente egyszer az otthonukból látják el a munkahelyi feladataikat. Az otthoni munkavégzés nagyban hozzájárul az óvintézkedések betartásához: az otthonról dolgozók között 10-ből 6-an teljesen betartják az önkéntes karantént.

A szellemi foglalkozásúak közül minden második munkavállalónak (51%) van lehetősége az otthoni munkavégzésre és 53 százalékuknak a munkahelyén el is rendelték, hogy otthonról dolgozzon a koronavírus-járvány miatt.

Abban mindenki egyetért (96%), hogy az otthoni munkavégzés csökkenti a vírus egészségügyi kockázatát és többnyire abban is, hogy ez a fajta rugalmasság vonzóbbá tesz egy munkahelyet (83%). Sokak szerint (73%) ez a lehetőség javítja a munka és a magánélet egyensúlyát de a munka hatékonyságát illetően már valamivel jobban megoszlanak a vélemények (67% úgy gondolja, hogy még a hatékonyságot is növeli).

Főként a szülők oldják meg a gyermekfelügyeletet az iskola, óvoda, bölcsőde bezárások idején

A kutatásban résztvevők közül minden harmadik háztartásában van olyan bölcsődés, óvodás és/vagy olyan iskoláskorú gyermek, akit érint a koronavírus-járvány miatti intézménybezárás. Többféle lehetőség is van a gyermekek felügyeletére, az pedig nyilvánvalóan mindenkinek az egyéni élethelyzetétől függ, hogyan tudja megoldani gyermeke nappali ellátását. A válaszadók negyede (24%) azt válaszolta, hogy valamelyik szülő vállalja magára otthoni munkavégzéssel, de hasonló arányban vannak azok is, akiknél már a gyermek elég idős ahhoz, hogy egyedül vagy idősebb testvérére bízva legyen otthon (23%). A megkérdezettek szintén 23 százaléka válaszolta, hogy valamelyik szülő egyébként is otthon lenne (gyes, gyed, háztartásbeli) így nem okoz gondot a gyermekfelügyelet. Ennél kevesebben vannak, akiknél az egyik szülő fizetett (14%) vagy fizetés nélküli szabadságot (14%) vesz igénybe és csak 12 százalék kéri a nagyszülők segítségét ebben a nehéz helyzetben.